Végre eljött az első igazi napsütéses délután, és mint minden állatfaj, a fotós is kimerészkedik odújából, és elindul a fény felé. Bár ami engem illet, a télen sem voltam tétlen, de tény, hogy az ilyen idő húsleves a léleknek.

Jenci barátommal mint mindig, most is elővettük, és "újrahasznosítottuk" analóg technikáinkat. Az utóbbi időben egyre több figyelmet fordítunk a régi dolgokra, mint laborálás, filmhívás, és az igazi fekete, és az igazi fehér megjelenítése a képeken. A fekete-fehér mindig is téma központú volt, nem volt elég lőni, egy éles képet, mint manapság a digis érában. De ha akarjuk ha nem, nem csak a digitális volt hatással a fényképezés teljes világára. Manapság a digitális fotózásra nagy hatással van ismét az analóg technika. Sokan nyúlnak "vissza" a régi eszközökhöz. Sok olyan fotós is, aki eleve a digitális korszak szülötte, és sosem volt analóg gép a kezében. Hiába, a romantika az, ami még mindig nem alakult ki a  digitális fotózás körül, nem olyan kézzel fogható annak hangulata.

A filmes fotózás egyik erős jellemzője a képre várás érzése. A fotóst sokszor majd szétveti az ideg, míg kihúzza a tankból a filmet, és még a víztől nedvesen egyből a fény felé fordítja, hogy vajh sikerült e az az átkozott kép, vagy nem? Ezt az érzést a digitális kiölte a fotózásból, és eredmény orientáltá tette...

Mikor az ember úgy indul neki egy szép napsütéses napon, hogy van 12 kockám, meggondolja, hogy mire puffogtasson. Persze ez lehet egy csapda is, mert ha valaki nem bízik eléggé magában, lehet, hogy épp azt nem exponálja ki, amit kéne, és digitálissal megtenné, mert nem sajnálná a nyersanyagot.

Egy biztos, ez a kis türelemre intés hatással van a "fotós szemre". Megfontoltabbá, körültekintőbbé teszi, és ezt a digitális gép használatakor is automatikusan elkezdi használni az ember. Ez sokszor olyan helyzetekben jön jól, amikor az ember egy új helyen van, új élmények, és látnivalók közt, és az adott rövid idő alatt a legtöbbet akarja kihoznia  témájából. Ha az ember ész nélkül "lő" mindenre ami mozog, úgy nem tudja a végén átgondolni mit is akart, és ha fél év múlva előveszi a  képeit, az sem biztos, hogy ráismer arra a helyre, vagy épp emlékre. A hangulat az, amire minden esetben rá kell érezni, és ha a képeinkbe ezt bele is tudjuk "tölteni", akkor azt akárki is nézi, egy szempillantás alatt ott fogja magát érezni velünk együtt..

Szóval nem kidobni a régi vasakat, hanem gyerünk ki, és HASZNÁLNI! Lehet még filmet kapni,reméljük jó sokáig!

Csigó Gergely (E-MAFOSZ)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.