2010.02.11 - 2010.03.11 közt tekinthető meg a Gyermek és Ifjúsági Központban a már korábban említett kiállítás.

A megnyitóra sokan érkeztek, családtagok, barátok, klubtagok, és a fotózás, a szép képek kedvelői is. Reméljük, még sokan megnézik a rendelkezésre álló egy hónap alatt. A megnyitón elhangzottakat most itt elolvashatja az, aki esetleg nem tudott eljönni.

"Folcz Tóbiás - Nagy tisztelettel köszöntünk minden jelenlévőt!

Csigó Gergely fotóművész barátommal megpróbáltuk összegyűjteni és leírni gondolatainkat, amiket most szeretnénk megosztani Önökkel.

Számtalan kiállítás megnyitón voltunk már, de ezek közül midig kiemelkedik, mikor egy-egy barátunk, klubtársunk képei előtt állhatunk. A mai nap pedig ezek közül is különleges, hisz nem egy személy, hanem két jóbarát Gosztom Gegő és Somornai Tamás tehetségét vagyunk hivatottak ünnepelni.

Azt, hogy ma itt lehetünk többek között annak is köszönhetjük, hogy évekkel ezelőtt a Gyermek és Ifjúsági Központ útjára indította „Az életem első kiállítása” sorozatot. Ezzel a sorozattal próbálnak lehetőséget biztosítani a fiatal tehetségeknek első bemutatkozásukhoz, megadva nekik a kezdő lökést.

Első látásra feltűnik, hogy a mai alkalom ezen sorozat egyik legrangosabb bemutatkozása. Első látásra észrevesszük, hogy nem felkészületlen kezdő fotósok próbálnak bemutatkozni. Első látásra érezzük, hogy a fiatal művészjelöltek igazán szeretik hobbijukat. Ezt a bennük rejlő hangulatot, és a fotózás iránti lelkesedést szeretnék most nekünk átadni, első látásra.

Gergő és Tamás fiatalságukkal, lendületükkel jó példái annak, hogy a fotózás kortalan. Nem számít, milyen idősen kezdjük el. Nem számít, mennyi ideje foglalkozunk vele, vagy mennyi ideig tart, míg elképzelésünk papírrá válik. Persze a tapasztalat, a hátunk mögötti évek megkönnyíthetik a dolgunkat, de valójában csak a végeredmény számít, és az, hogy bennünk, közönségben milyen gondolatokat ébresztenek.

1839 óta, mióta a mai fotózás alapjait nyilvánosságra hozták, mindössze csak 171 év telt el pedig az elvet már az ókorban is ismerték. Számos felkavaró fejlesztés történt ezen időszak alatt, melyek együttesen sem vertek fel akkora port, mint a digitális fényképezés megjelenése. Kezdetben sokan féltek tőle, és hangoztatták, hogy csak a hagyományos technika az igazi, az a művészet, de ez már szerencsére lecsengett. Azóta a hangadók is áttértek a digitálisra, mert ráébredtek, hogy ez csak egy eszköz. Egy olyan eszköz, mely ugrásszerűen megkönnyítette a fotósok dolgát. Felszabadította a pénzügyi, példányszámbeli, időbeli gátakat.

Gondoljunk bele, hogy ma már a világon minden második ember készített fényképeket! (Pedig ebbe a számba nem csak a fejlett országok vannak benne)

Érezhető, hogy a lehetőségek könnyebbségével az elvárások is megnőttek. Sokan emiatt eleve szkeptikusan érkeznek meg egy-egy kiállításra. Vannak, akiknek semmi sem jó (persze a sajátjukon kívül), és vannak, akik könnyedén felismerik az értékeket. Akadnak olyanok is, akik megnéznek egy-egy képet, és azt mondják: Ilyet én is tudok csinálni!   - akkor mért is nem teszik ezt? Vagy ez nem is olyan egyszerű? Sok szellemi és fizikai munka állhat némely kép hátterében. Sokat tűnődik az ember, mit is? Hogyan is? Milyen kivágásban?  - sok-sok képet készítve, mire elkészül az igazi, az, amit akart.

Egy képet könnyebb lemásolni. A nehézség nem a technikában van, azt mindenki megtanulhatja. Amit viszont nem lehet megtanulni (fejleszteni azonban lehet) az az ötlet, vagy ahogy ezt a fotósok emlegetik a „meglátás”.

Csigó Gergely - 2007-ben a Soproni Fotóklub fotópályázatán a kiállított képek közé, mint mindig, akkor is sok remek alkotás érkezett, de kitűnt a képek tömegéből két alkotó anyaga. Mint ahogy korábban is a klub vezetése, akkor is javasolta az alkotóknak a szabadtéri kiállításon, hogy ha kedvet éreznek, látogassanak el a találkozóinkra. Sokan meglepődtünk, amikor a személyes találkozás után kiderült, hogy a két alkotó tizenéves, mert képeik már akkor tapasztalt fotósra utaltak. Somornai Tamás, és Gosztom Gergő azóta, év szerint 2008 óta a Soproni Fotóklub tagjai lettek, és lelkesen kiveszik részüket a klub mindennapi  munkájából, részt vesznek annak életében, képeikkel segítik annak eredményességét.

Bár közösen említjük őket, de külön-külön is eredményesek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy nemzetközi, és belföldi pályázatokon szerepelnek, és képeik a legnívósabb tárlatokon a szakma legjobbjai mellett kerülnek kiállításra. Csak, hogy pár példát is mondjak, Gergő kétszer is elnyerte az ifjúsági kategória első díját a Budapesti Képzőművészeti Szakiskola Nemzetközi fotópályázatán, és tagja volt annak a 10 alkotóból álló csapatnak is, amely a Fotóművészeti Világszövetség világkupáján, az ifjúsági kategória aranyérmét nyerte el 47 országot megelőzve ezzel. Tamás legutóbb pedig a világ egyik legrangosabb tárlatán, Ausztriában szerepelt képeivel, ahol már nincs külön kategória az ifjúság részére. De sorolhatnánk még, pedig nyugodtan mondhatom, a két alkotó, még csak most kezdte pályáját.

Ma már szinte minden digitális technikával készül, ezért mondhatjuk, nem is olyan nehéz mindez. Azonban ahogy az elején ez könnyebbségnek bizonyult, ma már pont emiatt nehéz. A digitális technika beköszöntével rengeteg olyan ember kezdett ismét fotózni, aki csak kedvtelésből, vagy csak az újdonság ereje miatt vette kezébe a gépet. Emiatt sok kép árasztotta el a világot, és főként a világhálót. Nehéz ezek után eredetit, egyedit, és újat alkotni, mert ezekből az emberekből hiányzik az, ami az itt mellettem álló két alkotóban megvan, a TEHETSÉG. És ami még fontos, az elhivatottság, és az alázat, a téma, és a fotográfia iránt. Sok mindent elárul egy alkotóról az, hogy milyen témát választ magának. Gyakran mondják fotós berkekben, hogy a fotóművészt az alkalmazott fotográfustól az különbözteti meg leginkább, hogy míg az alkalmazott fotográfus a feladatát végzi, és a megrendelőnek próbál eleget tenni, addig a művész kezét nem köti meg semmi, és témáját, és annak leképezési módját maga választhatja meg, vagyis csúnyán mondva, nyugodtan lehet MINDENEVŐ.

Gergő és Tamás esetében sincs ez másképp. A profikra jellemző tudással kezelik a stúdió technikát, és használják annak minden kellékét, hogy elképzeléseiket megvalósítsák, és előszeretettel viszik ki a szabadba mindezt, hogy a természetes fényt ötvözzék a műfénnyel, ami egyáltalán nem könnyű feladat, és komoly képzettséggel rendelkező fotósok tudását is gyakran meghaladja.  A technika ilyen szintű ismerete két fiatal alkotónál mindenképpen elhivatottságukat bizonyítja, de képeik, ha így körbenéznek, majd önök is láthatják, nem mellőzik a mondanivalót sem, stílusuk fiatal koruk ellenére igen letisztult, képeik tartalommal vannak megtöltve. És, hogy mit is mond egy egy kép, ez olyan szubjektív, mint maga a fotográfia, vagy bármely más művészet.

Folcz Tóbiás -  A kiállításokon hozzászokhattunk, hogy a képek alatt kis feliratok kalauzolnak bennünket. De valójában miben is segít egy kép címe? Segít megismerni a készítő szándékát, elképzelését. Segít felismerni a felszín alatt rejlő mondanivalókat, azonban szinte azonnal gátat is szab a saját elképzeléseinknek, megérzéseinknek.

A srácok azt hiszem jól döntöttek, hogy a címadást inkább ránk bízták. Az ő véleményüket bármikor megkérdezhetjük, így viszont szabadon szárnyalhatnak gondolataink, elképzelhetjük mikor, hol, hogyan készült a kép. Kutathatunk emlékeinkben hasonló élményeket keresve, hogy saját címet adjunk a képeknek.

Geri barátommal mi is ezt tettük:

Folcz Tóbiás -  Magány: Vajon ki, és mikor ülhetett az ódon hangulatú terem magányos székén? Talán valaha egy zongora mellett ált, és egy tanárnő hallgatta rajta, ahogy diákja életet próbál verni a húrokba? Vagy egy nagypapa intett búcsút unokájának az ablaknál ülve? Múltját örökre magányába zárta.

Csigó Gergely - Abszurd jövőkép: Bekövetkezik-e a sokak által emlegetet ökológiai katasztrófa, és tényleg megmérgezzük-e életterünket? Lehet, hogy pár év múlva, már nem mehetünk ki a szabadba gázálarc, és védőruha nélkül. Lehet, de ha ilyen fiatalon érezzük ennek a súlyát, tényleg nem fogunk semmit sem tenni elenne?

Folcz Tóbiás -  Hajnali séta: Nem tudom mért, de a hideg téli időszak meleg reggeli fényében sétáló, jó kedélyűen beszélgető párosról egyetemi éveim jutnak az eszembe. Talán, mert sokszor gyalog mentem az órákra, és a botanikus kert mindig hasonló hangulatot árasztott, mint ez a kép.

Csigó Gergely - Dédi: A nehéz munkával, teendővel teli hosszú élet hagyta ráncok azonnal gondolatok ezreit indítják el bennünk. Kiül az idős hölgy arcára, és szemei is tükrözik mindazt, amit ebben a hosszú és nehéz életben átélt, de mégis, az elmúlás, a megnyugvás szépségét is magában hordozza a portré, ami róla készült.

Folcz Tóbiás - Architektúra: Mindig meglep és elgyönyörködtet, hogy mind a modern és mind a régi építészet sokszor milyen egyszerű és elegáns formákat rejt magában. Csak észre kell venni, és persze nem árt tudni, hogy honnan kell nézni. Higgyék el, ez nem is olyan egyszerű.

Csigó Gergely - Senki sem szeret: Szinte minden nap elmegyünk azok mellet, akik segítségre szorulnak. Vagy éppen mi tettük őket ilyenné? Előítéleteink egyszerűen gúzsba kötik gondolatainkat, és megkötik kezünket, pedig sokszor elég a szeretet is, ha őszinte, és szívből jön. Ez csak egy rút macska, mondhatnánk, de a tekintete, és a környezete tudatja velünk, hogy sokkal többről van itt szó! Rólunk, akik hagyják ezt!

Ezek persze mind a mi élményeink. Induljanak el, önöket is várják a képek, az élmények, mindenkire, egyénre szabva. Az alkotók csak a kiinduló pontot, az esemény egy pillanatát mutatják meg ugyanúgy mindenkinek, a többi ránk van bízva…

Már csak annyi lenne a kérésünk hozzánk közönséghez, hogy a fiúk hosszú idő múlva is vissza tudjanak emlékezni erre a kiállításra, írjuk le véleményünket a vendégkönyvbe. Melyik kép tetszett, vagy éppen melyik nem.

Tamásnak és Gergőnek pedig továbbra is gazdag élményeket kívánunk, és azt, hogy azokat a megfelelő módon tudják megörökíteni. 

Gratulálunk nekik!

Csigó Gergely és Folcz Tóbiás fotóművészek

Sopron, 2010. február 11. GyIK"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.