Riport a NAP Rádióban...

2010.04.20. 16:56

A Nap Rádió Napraforgó című műsora riportot készített Somornai Tamással,(a Gosztom Gergővel közösen tartott) "Első Látásra" című kiállítás kapcsán.

A rádió riportot letöltheted, ha a IDE kattintasz!

Jó szórakozást!

Elhárult a veszély!

2010.04.10. 00:49

A Soproni Fotóklub weboldala ismét féreg mentes! Köszönöm a türelmeteket, további jó böngészést kívánunk!

www.sopronifotoklub.hu

A Soproni Fotóklub csapata

Fertőző betegségek a neten!

2010.04.08. 09:56

Kedves Honlaplátogatóink!

Sajnos több alkalommal fertőzi meg egy vírus a Soproni Fotóklub honlapját. Kérem szíves türelmeteket, míg orvosoljuk a problémát. Többször sikerült teljesen újratelepíteni a honlapot, de valamiért ez olyan, mint a Terminátor....mindig viszajön!

Az AVG és a NOD32 is mindig megfogja, aki nem rendelkezik vírusirtóval, kérem legyen körültekintő ez ügyben. Amint sikerült teljesen leirtani a virust, újból ide fogjuk posztolni.

Köszönjük a türelmeteket!

A Soprni Fotóklub Csapata...

Recycling...

2010.03.26. 10:29

Végre eljött az első igazi napsütéses délután, és mint minden állatfaj, a fotós is kimerészkedik odújából, és elindul a fény felé. Bár ami engem illet, a télen sem voltam tétlen, de tény, hogy az ilyen idő húsleves a léleknek.

Jenci barátommal mint mindig, most is elővettük, és "újrahasznosítottuk" analóg technikáinkat. Az utóbbi időben egyre több figyelmet fordítunk a régi dolgokra, mint laborálás, filmhívás, és az igazi fekete, és az igazi fehér megjelenítése a képeken. A fekete-fehér mindig is téma központú volt, nem volt elég lőni, egy éles képet, mint manapság a digis érában. De ha akarjuk ha nem, nem csak a digitális volt hatással a fényképezés teljes világára. Manapság a digitális fotózásra nagy hatással van ismét az analóg technika. Sokan nyúlnak "vissza" a régi eszközökhöz. Sok olyan fotós is, aki eleve a digitális korszak szülötte, és sosem volt analóg gép a kezében. Hiába, a romantika az, ami még mindig nem alakult ki a  digitális fotózás körül, nem olyan kézzel fogható annak hangulata.

A filmes fotózás egyik erős jellemzője a képre várás érzése. A fotóst sokszor majd szétveti az ideg, míg kihúzza a tankból a filmet, és még a víztől nedvesen egyből a fény felé fordítja, hogy vajh sikerült e az az átkozott kép, vagy nem? Ezt az érzést a digitális kiölte a fotózásból, és eredmény orientáltá tette...

Mikor az ember úgy indul neki egy szép napsütéses napon, hogy van 12 kockám, meggondolja, hogy mire puffogtasson. Persze ez lehet egy csapda is, mert ha valaki nem bízik eléggé magában, lehet, hogy épp azt nem exponálja ki, amit kéne, és digitálissal megtenné, mert nem sajnálná a nyersanyagot.

Egy biztos, ez a kis türelemre intés hatással van a "fotós szemre". Megfontoltabbá, körültekintőbbé teszi, és ezt a digitális gép használatakor is automatikusan elkezdi használni az ember. Ez sokszor olyan helyzetekben jön jól, amikor az ember egy új helyen van, új élmények, és látnivalók közt, és az adott rövid idő alatt a legtöbbet akarja kihoznia  témájából. Ha az ember ész nélkül "lő" mindenre ami mozog, úgy nem tudja a végén átgondolni mit is akart, és ha fél év múlva előveszi a  képeit, az sem biztos, hogy ráismer arra a helyre, vagy épp emlékre. A hangulat az, amire minden esetben rá kell érezni, és ha a képeinkbe ezt bele is tudjuk "tölteni", akkor azt akárki is nézi, egy szempillantás alatt ott fogja magát érezni velünk együtt..

Szóval nem kidobni a régi vasakat, hanem gyerünk ki, és HASZNÁLNI! Lehet még filmet kapni,reméljük jó sokáig!

Csigó Gergely (E-MAFOSZ)

Szokatlan könyvbemutatót láthatott a szép számú közönség március 12-én, pénteken este 6 órakor a Balfi utca 49-ben. Egy Sopront bemutató könyv jelent meg a nyilvánosság előtt, alkotói között klubtársunk, Dr. Nagy Attila is jelen van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A házigazda Sz. Nagy Sándor festőművész, restaurátor külön örömmel fogadta, hogy a festészet, grafikák mellett, a fotográfia is képviseltette magát az albumban.  Hiánypótló kiadvány a maga nemében az album, hiszen Sopronról több kiadvány is megjelent, de ehhez hasonló, ahol a festészet és fotográfia egyaránt megjelenik, még nem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyiség megtelt emberekkel és az érdeklődők a megnyitó után a képek megtekintése közben a Szépligeti Mátyás versmondó, valamint a Crazy Daisy Jug Band és a Rave On zenekar játékát élvezhették. A jó hangulatú megnyitó

Az albumban a következő művészek alkotásai szerepelnek: Fekete Judit Éva (grafikus-festő), Magyarné Derszib Eti (festőművész), Dr. Nagy Attila (fotóművész).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képeket Tóth Jenő Tibor készítette.

 

Stúdiózgattunk...

2010.03.06. 09:53

Most, hogy ilyen sokan lettünk, és a klubhelység is kicsit fel lett tupírozva, valóban célszerű volt már egy kis stúdiófotózási bemutató. Mindenekelőtt szeretném megköszönni rögtönzött modellünknek, Lucának, hogy vállalta ezt a nemes feladatot. Mint azt az alábbiakban láthatjátok igencsak jól jártunk vele. (Mellékesen jegyzem meg, hogy igen gyakran azok a fotósok – legtöbbször hölgyek – mozognak legotthonosabban a stúdióban, akik modellként is átéltek pár fárasztó fotózást.) Szóval túlestünk az alapokon. Mindenki láthatott közelről eszközöket, és megnézhettünk pár alapbeállítást is. Mindehhez a Geri barátunk szolgáltatta a szinkront, jómagam nyomkodtam szorgosan a gombot, a fantasztikus látványról, amit a vetítőn azonnal élvezhettünk pedig Luca gondoskodott. (Pirulsz már?)

Igazából nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot. A lényeg, hogy remélhetőleg ismét mindenki kedvet kapott egy kis fotózáshoz. Persze nem kell rohanni, és többszázezerért azonnal szetteket venni. Nem ott kezdődik. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a NAP-ot (ami mindenkinek ingyért süt) és a Klubban megtalálható derítőlapot. Talán tavasszal majd egy ilyen akciót is tarthatunk. Természetesen folyt. köv. Legközelebb PS trükkökkel, amire mindenki készülhet kérdésekkel és válaszokkal egyaránt. Jómagam például megmutatom, hogy az alábbi kép mitől lett ilyen. (Azt, hogy kitől azt már tudjuk)

A képre kattintva pedig tömörítve letölthetsz még jó pár világítási sémát példával illusztrálva. Kellemes időtöltést, és jó fényt!

 

Folcz Tóbiás (EFIAP, E-MAFOSZ/B)

 

 

A Soproni Fotoklub évtizedek óta szoros kapcsolatokat ápol osztrák fotóklubokkal. A kapcsolatokat a 70-es években Fodor Ferenc és Albert Kriegler indították el. A szocializmus ideje alatt ez nagyon nehéz feladat volt, 1990 előtt nemzetközi pályázatokra, kiállításokra csak a Nemzeti Bank engedélyével lehetett képet küldeni.

A kapcsolatok éveken át Csipkerózsika álmukat aludták, majd 8 esztendeje  Albert Kriegler és jómagam közösen elkezdtük azokat újra felépíteni. Ennek köszönhetően a Mattersburgi Fotoklubbal több alkalommal tartottunk közös kiállítást, néhányan már tagok voltak akkor is, mikor osztrák barátainknál Fotomaratonon vettünk részt, több alkalommal meghívtak minket a találkozóikra. legutóbb tavaly májusban mutatkoztak be ugyanitt, valamint mi is kiálítottunk a Mattersburgi (Nagymartoni) Kulturzentrumban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Klubunk kapcsolata a horni fotós barátainkkal több, mint 2 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Johann Fenzzel egy, az Osztrák Fotóművészeti Szövetség által szervezett alkotótelepen felvetettük a klubjaink közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét.  Ennek keretében, osztrák barátaink 2008 őszén látogatást tettek Sopronban, és bemutatták nekünk képeiket, valamint egy közös fotós túra élményével gazdagodtak. A túra után a hideg ellenére magukkal vitték szívükben a közös fotózás emlékét.

Hornban 2009-ben mi a csehországi Cesky Krumlov fotóklubjával közösen bemutathattuk alkotásainkat, a Horni Fotoklub 50 éves jubileuma alkalmából. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a cseh fotóskollégákkal Hornban összebarátkoztam és áprilisban gyönyörű városukban állítunk ki klubszinten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A honi kiállításunk megnyitója örök élmény marad számomra, hiszen akik ott voltak, láthatták, hogy Horn városa átalakult egy időben és térben folyamatosan működő fotogalériává. Szinte nem volt olyan kirakata a városnak, melyben nem a helyi fotóművészek alkotásait láthatta volna a szép számmal jelenlévő látogató. Ennek érdekében a város összefogott a helyi bolt tulajdonosokkal, akik személyes kitüntetésnek érezték, hogy támogathatják a művészetet és kirakatukat az Alsó Ausztriai Tartományi Kiállítás idejére az alkotók rendelkezésére bocsájthatják. Személy szerint bízom abban, hogy egyszer a Sopronba látogatóknak is hasonló élményben lesz részük, és nem kell ehhez megvárnunk a Soproni Fotóklub fennállásának következő kerek évfordulóját.

A Horni Fotoklub tavaly tehát ünnepelt, 50 év hosszú idő egy alkotó közösség életében. 1959-ben alakult meg egy sikeres fotókiállítást követően az a fotóművészeti alkotócsoport, mely Ausztriában az aktívak közé tartozik. Tagjai között fiatalok, idősek egyaránt jelen vannak. A közös klubfoglalkozásokon örömmel vesznek részt, és ahogy mondják „annak örülünk a legjobban, hogy az alkotást egy jó közösségben végezzük”.

Dr. Nagy Attila (E-Mafosz)

 

 

A Soproni Fotóklub szeretettel meghívja Önt és kedves családját

a Horni Fotoklub (Ausztria) kiállításának megnyitójára,

melyet az Erdészeti Múzeumban (Sopron, Templom utca 4.) tartunk

2010. március 3-án 17. órakor.

 

A kiállítást megnyitja: OAR Albert Kriegler (az Osztrák Fotóművészeti Szövetség elnöke)

és Dr. Nagy Attila fotóművész, a Soproni Fotóklub titkára.

 

Hát! Ezt is megértük. A Soproni Fotóklub immár nem csak az egyik legeredményesebb (éppen talán a LEGEREDMÉNYESEBB) fotós csoportja az országban, hanem az egyik legnépesebb is. Persze a kettő együtt jár. Pár fotós lehet nagyon jó és eredményes, de a soproniak, a mi erőnk éppen abban rejlik, hogy sokan sokat tesznek, ami egyben már rengeteg. Sajnos ez nem mindig volt így. Mármint nem az eredményesség terén. Mindig voltak hullámvölgyek, de mindig akadtak, akik a hátukon cipelték a klubot. 10-15 évvel ezelőtt alig 15-en voltunk tagok, az összejöveteleken pedig 6-8 emberke lézengett. A szóhasználatért bocsánat, hisz ők (mi) kevesen komolyan vették, és tartották a klub hírnevét.

Szóval a várva várt változás szerencsére elkezdődött és javában zajlik, remélhetőleg jó irányba. Ma már nem páran ostromoljuk a pályázatok zsűrijét, nem 6-8 névből áll az év végi beszámoló eredménylistája. Mindemellett persze nem akarunk eredmény orientáltak lenni. Na de mégis csak ezzel lehet igazán büszkélkedni, és a büszkeség jó dolog. Jó dolog, hogy mindenki büszke lehet arra, hogy a Soproni Fotóklub tagja.

46-ból 36-an ott voltunk vasárnap a közgyűlésen, pedig nem ez szokott a legizgalmasabb találkozónk lenni. Egy év alatt 15 új taggal bővültünk, ami jól hangzik. Talán azt bizonyítja, hogy jó, ami itt zajlik! (Na persze csak akkor, ha idén nem fogyunk el…) Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy komolyan vette ezt az alkalmat is és eljött. Ami pedig a legfontosabb, hogy nem csak kilóra növünk, hanem összetartásban is. Nem csak az átlagéletkor csökkent, hanem a káros rivalizálás is. És elindultunk afelé, hogy nem csak néhányan fogják rosszul érezni magukat, ha nem tudnak elég gyakran eljönni és részt venni a munkában. Persze nehogy lelki válságot okozzunk bárkinek is! Továbbra is mindenki annyi időt, energiát és lelkesedést öl bele a fotóklubba, amennyit akar, vagy megtehet. És pont ez az ami szerintem elég erősen változik, hogy ez a „mutató” átlagosan egyre magasabbra tolódik mindenkinél.

Végezetül ne feledjük, hogy egyedül is sokat lehet tanulni, nagy magaslatokra el lehet jutni, de csoportosan, egymástól tanulva sokkal gyorsabb és könnyebb mindez!

 

Folcz Tóbiás (E-FIAP, E-MAFOSZ/B)

 

2010.02.11 - 2010.03.11 közt tekinthető meg a Gyermek és Ifjúsági Központban a már korábban említett kiállítás.

A megnyitóra sokan érkeztek, családtagok, barátok, klubtagok, és a fotózás, a szép képek kedvelői is. Reméljük, még sokan megnézik a rendelkezésre álló egy hónap alatt. A megnyitón elhangzottakat most itt elolvashatja az, aki esetleg nem tudott eljönni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Folcz Tóbiás - Nagy tisztelettel köszöntünk minden jelenlévőt!

Csigó Gergely fotóművész barátommal megpróbáltuk összegyűjteni és leírni gondolatainkat, amiket most szeretnénk megosztani Önökkel.

Számtalan kiállítás megnyitón voltunk már, de ezek közül midig kiemelkedik, mikor egy-egy barátunk, klubtársunk képei előtt állhatunk. A mai nap pedig ezek közül is különleges, hisz nem egy személy, hanem két jóbarát Gosztom Gegő és Somornai Tamás tehetségét vagyunk hivatottak ünnepelni.

Azt, hogy ma itt lehetünk többek között annak is köszönhetjük, hogy évekkel ezelőtt a Gyermek és Ifjúsági Központ útjára indította „Az életem első kiállítása” sorozatot. Ezzel a sorozattal próbálnak lehetőséget biztosítani a fiatal tehetségeknek első bemutatkozásukhoz, megadva nekik a kezdő lökést.

Első látásra feltűnik, hogy a mai alkalom ezen sorozat egyik legrangosabb bemutatkozása. Első látásra észrevesszük, hogy nem felkészületlen kezdő fotósok próbálnak bemutatkozni. Első látásra érezzük, hogy a fiatal művészjelöltek igazán szeretik hobbijukat. Ezt a bennük rejlő hangulatot, és a fotózás iránti lelkesedést szeretnék most nekünk átadni, első látásra.

Gergő és Tamás fiatalságukkal, lendületükkel jó példái annak, hogy a fotózás kortalan. Nem számít, milyen idősen kezdjük el. Nem számít, mennyi ideje foglalkozunk vele, vagy mennyi ideig tart, míg elképzelésünk papírrá válik. Persze a tapasztalat, a hátunk mögötti évek megkönnyíthetik a dolgunkat, de valójában csak a végeredmény számít, és az, hogy bennünk, közönségben milyen gondolatokat ébresztenek.

1839 óta, mióta a mai fotózás alapjait nyilvánosságra hozták, mindössze csak 171 év telt el pedig az elvet már az ókorban is ismerték. Számos felkavaró fejlesztés történt ezen időszak alatt, melyek együttesen sem vertek fel akkora port, mint a digitális fényképezés megjelenése. Kezdetben sokan féltek tőle, és hangoztatták, hogy csak a hagyományos technika az igazi, az a művészet, de ez már szerencsére lecsengett. Azóta a hangadók is áttértek a digitálisra, mert ráébredtek, hogy ez csak egy eszköz. Egy olyan eszköz, mely ugrásszerűen megkönnyítette a fotósok dolgát. Felszabadította a pénzügyi, példányszámbeli, időbeli gátakat.

Gondoljunk bele, hogy ma már a világon minden második ember készített fényképeket! (Pedig ebbe a számba nem csak a fejlett országok vannak benne)

Érezhető, hogy a lehetőségek könnyebbségével az elvárások is megnőttek. Sokan emiatt eleve szkeptikusan érkeznek meg egy-egy kiállításra. Vannak, akiknek semmi sem jó (persze a sajátjukon kívül), és vannak, akik könnyedén felismerik az értékeket. Akadnak olyanok is, akik megnéznek egy-egy képet, és azt mondják: Ilyet én is tudok csinálni!   - akkor mért is nem teszik ezt? Vagy ez nem is olyan egyszerű? Sok szellemi és fizikai munka állhat némely kép hátterében. Sokat tűnődik az ember, mit is? Hogyan is? Milyen kivágásban?  - sok-sok képet készítve, mire elkészül az igazi, az, amit akart.

Egy képet könnyebb lemásolni. A nehézség nem a technikában van, azt mindenki megtanulhatja. Amit viszont nem lehet megtanulni (fejleszteni azonban lehet) az az ötlet, vagy ahogy ezt a fotósok emlegetik a „meglátás”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csigó Gergely - 2007-ben a Soproni Fotóklub fotópályázatán a kiállított képek közé, mint mindig, akkor is sok remek alkotás érkezett, de kitűnt a képek tömegéből két alkotó anyaga. Mint ahogy korábban is a klub vezetése, akkor is javasolta az alkotóknak a szabadtéri kiállításon, hogy ha kedvet éreznek, látogassanak el a találkozóinkra. Sokan meglepődtünk, amikor a személyes találkozás után kiderült, hogy a két alkotó tizenéves, mert képeik már akkor tapasztalt fotósra utaltak. Somornai Tamás, és Gosztom Gergő azóta, év szerint 2008 óta a Soproni Fotóklub tagjai lettek, és lelkesen kiveszik részüket a klub mindennapi  munkájából, részt vesznek annak életében, képeikkel segítik annak eredményességét.

Bár közösen említjük őket, de külön-külön is eredményesek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy nemzetközi, és belföldi pályázatokon szerepelnek, és képeik a legnívósabb tárlatokon a szakma legjobbjai mellett kerülnek kiállításra. Csak, hogy pár példát is mondjak, Gergő kétszer is elnyerte az ifjúsági kategória első díját a Budapesti Képzőművészeti Szakiskola Nemzetközi fotópályázatán, és tagja volt annak a 10 alkotóból álló csapatnak is, amely a Fotóművészeti Világszövetség világkupáján, az ifjúsági kategória aranyérmét nyerte el 47 országot megelőzve ezzel. Tamás legutóbb pedig a világ egyik legrangosabb tárlatán, Ausztriában szerepelt képeivel, ahol már nincs külön kategória az ifjúság részére. De sorolhatnánk még, pedig nyugodtan mondhatom, a két alkotó, még csak most kezdte pályáját.

Ma már szinte minden digitális technikával készül, ezért mondhatjuk, nem is olyan nehéz mindez. Azonban ahogy az elején ez könnyebbségnek bizonyult, ma már pont emiatt nehéz. A digitális technika beköszöntével rengeteg olyan ember kezdett ismét fotózni, aki csak kedvtelésből, vagy csak az újdonság ereje miatt vette kezébe a gépet. Emiatt sok kép árasztotta el a világot, és főként a világhálót. Nehéz ezek után eredetit, egyedit, és újat alkotni, mert ezekből az emberekből hiányzik az, ami az itt mellettem álló két alkotóban megvan, a TEHETSÉG. És ami még fontos, az elhivatottság, és az alázat, a téma, és a fotográfia iránt. Sok mindent elárul egy alkotóról az, hogy milyen témát választ magának. Gyakran mondják fotós berkekben, hogy a fotóművészt az alkalmazott fotográfustól az különbözteti meg leginkább, hogy míg az alkalmazott fotográfus a feladatát végzi, és a megrendelőnek próbál eleget tenni, addig a művész kezét nem köti meg semmi, és témáját, és annak leképezési módját maga választhatja meg, vagyis csúnyán mondva, nyugodtan lehet MINDENEVŐ.

Gergő és Tamás esetében sincs ez másképp. A profikra jellemző tudással kezelik a stúdió technikát, és használják annak minden kellékét, hogy elképzeléseiket megvalósítsák, és előszeretettel viszik ki a szabadba mindezt, hogy a természetes fényt ötvözzék a műfénnyel, ami egyáltalán nem könnyű feladat, és komoly képzettséggel rendelkező fotósok tudását is gyakran meghaladja.  A technika ilyen szintű ismerete két fiatal alkotónál mindenképpen elhivatottságukat bizonyítja, de képeik, ha így körbenéznek, majd önök is láthatják, nem mellőzik a mondanivalót sem, stílusuk fiatal koruk ellenére igen letisztult, képeik tartalommal vannak megtöltve. És, hogy mit is mond egy egy kép, ez olyan szubjektív, mint maga a fotográfia, vagy bármely más művészet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folcz Tóbiás -  A kiállításokon hozzászokhattunk, hogy a képek alatt kis feliratok kalauzolnak bennünket. De valójában miben is segít egy kép címe? Segít megismerni a készítő szándékát, elképzelését. Segít felismerni a felszín alatt rejlő mondanivalókat, azonban szinte azonnal gátat is szab a saját elképzeléseinknek, megérzéseinknek.

A srácok azt hiszem jól döntöttek, hogy a címadást inkább ránk bízták. Az ő véleményüket bármikor megkérdezhetjük, így viszont szabadon szárnyalhatnak gondolataink, elképzelhetjük mikor, hol, hogyan készült a kép. Kutathatunk emlékeinkben hasonló élményeket keresve, hogy saját címet adjunk a képeknek.

Geri barátommal mi is ezt tettük:

Folcz Tóbiás -  Magány: Vajon ki, és mikor ülhetett az ódon hangulatú terem magányos székén? Talán valaha egy zongora mellett ált, és egy tanárnő hallgatta rajta, ahogy diákja életet próbál verni a húrokba? Vagy egy nagypapa intett búcsút unokájának az ablaknál ülve? Múltját örökre magányába zárta.

Csigó Gergely - Abszurd jövőkép: Bekövetkezik-e a sokak által emlegetet ökológiai katasztrófa, és tényleg megmérgezzük-e életterünket? Lehet, hogy pár év múlva, már nem mehetünk ki a szabadba gázálarc, és védőruha nélkül. Lehet, de ha ilyen fiatalon érezzük ennek a súlyát, tényleg nem fogunk semmit sem tenni elenne?

 

Folcz Tóbiás -  Hajnali séta: Nem tudom mért, de a hideg téli időszak meleg reggeli fényében sétáló, jó kedélyűen beszélgető párosról egyetemi éveim jutnak az eszembe. Talán, mert sokszor gyalog mentem az órákra, és a botanikus kert mindig hasonló hangulatot árasztott, mint ez a kép.

Csigó Gergely - Dédi: A nehéz munkával, teendővel teli hosszú élet hagyta ráncok azonnal gondolatok ezreit indítják el bennünk. Kiül az idős hölgy arcára, és szemei is tükrözik mindazt, amit ebben a hosszú és nehéz életben átélt, de mégis, az elmúlás, a megnyugvás szépségét is magában hordozza a portré, ami róla készült.

 

Folcz Tóbiás - Architektúra: Mindig meglep és elgyönyörködtet, hogy mind a modern és mind a régi építészet sokszor milyen egyszerű és elegáns formákat rejt magában. Csak észre kell venni, és persze nem árt tudni, hogy honnan kell nézni. Higgyék el, ez nem is olyan egyszerű.

Csigó Gergely - Senki sem szeret: Szinte minden nap elmegyünk azok mellet, akik segítségre szorulnak. Vagy éppen mi tettük őket ilyenné? Előítéleteink egyszerűen gúzsba kötik gondolatainkat, és megkötik kezünket, pedig sokszor elég a szeretet is, ha őszinte, és szívből jön. Ez csak egy rút macska, mondhatnánk, de a tekintete, és a környezete tudatja velünk, hogy sokkal többről van itt szó! Rólunk, akik hagyják ezt!

Ezek persze mind a mi élményeink. Induljanak el, önöket is várják a képek, az élmények, mindenkire, egyénre szabva. Az alkotók csak a kiinduló pontot, az esemény egy pillanatát mutatják meg ugyanúgy mindenkinek, a többi ránk van bízva…

Már csak annyi lenne a kérésünk hozzánk közönséghez, hogy a fiúk hosszú idő múlva is vissza tudjanak emlékezni erre a kiállításra, írjuk le véleményünket a vendégkönyvbe. Melyik kép tetszett, vagy éppen melyik nem.

Tamásnak és Gergőnek pedig továbbra is gazdag élményeket kívánunk, és azt, hogy azokat a megfelelő módon tudják megörökíteni. 

Gratulálunk nekik!

Csigó Gergely és Folcz Tóbiás fotóművészek

Sopron, 2010. február 11. GyIK"

 

Első Látásra címmel Február 11-én csütörtökön 17 órai kezdettel nyílik meg Somornai Tamás, és Gosztom Gergő első tárlata. A kiállításra minden kedves érdeklődőt szeretettel vár a két alkotó, és a Soproni Fotóklub.

 

Üdvözlök mindenkit! Ezennel elindítjuk a Soproni Fotóklub blogját, melyet ezután a klub tagjai fognak rendszeresen frissíteni. Itt minden olyan hasznos információt megtudhatsz a klubról, és annak tagjairól, amit a klub weboldalán nem találsz meg.

A rendezvényeinkről, pályázatainkról, kiállításainkról, és minden tevékenyégünkről hírt adunk majd, ezért kérlek látogasd gyakran blogunkat, és weboldalunkat is, a www.sopronifotoklub.hu -n.

Ha véleményed van, itt hangot adhatsz neki, de szívesen fogadunk majd javaslatokat, észrevételeket, és persze jelentkezőket is a klub sorai közé, ha szereted a fotózást, és komolyabb szinten is érdeklődsz iránta.

Jó fényt!

Csigó Gergely E-MAFOSZ Fotóművész

Soproni Fotóklub Egyesület

Alelnök

 

süti beállítások módosítása