AFSAD megnyitó

2010.11.02. 18:22

Gondolatok az Ankarai Fotóművészeti Szövetség (AFSAD) kiállításának megnyitójára

 

A történet ott kezdődött, hogy 3 éve a bécsi török nagykövetség kiirt egy fotópályázatot „Török emlékek Ausztriában” cimmel. A szakmai szervezésre Albert Krieglert, az ÖGPH (Osztrák Fotóművészeti Szövetség) elnökét kérték fel. A szervezésben segíttem a munkáját, igy kerültem kapcsolatba az AFSAD (Ankara Fotograf Sanatcilari Dernegi), vagyis Ankarai Fotóművészeti Szövetség vezetőjével, Gökhan Buluttal és Suderin Murattal. Ezt követően Bécsben a Hofburgban volt kiállításuk, ahol szintén találkoztunk.

 

2009 kora tavaszán felhívtak és megkérdezték, nincs-e kedvem zsűritagként elutazni , Güre-be, Törökországba a DASK DOGAY nevű természetfotó pályázatra, úgy- hogy az összes úti és ott tartózkodási költséget a török szövetség fizeti. Mondanom sem kell, hogy volt kedvem.  Igy utaztunk el hárman Albert Krieglerrel és Rainer Herberttel Törökországba.  Ők Ausztriát, jómagam pedig Magyarországot képviseltük a zsűriben.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gökhan Bulut

 

 

Az ott eltöltött pár nap alatt vendégszerető házigazdáink igyekeztek a környéket bemutatni. Ez a természet fotópályázat minden évben megrendezésre kerül, mindig máshol. Lényege, hogy egy több napos workshop végén adják be a résztvevők a képeket és azokat értékeli a zsűri.  A közel egyhetes rendezvényen több százan vesznek részt, fiatalok és kevésbé fiatalok egyaránt. Ami már akkor feltűnt, hogy a győztesek között is sok hölgy volt jelen. Ezt a mostani látogatásnál is tapasztaltam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Suderin Murat

 

Tavalyi látogatásomkor több élménnyel gazdagodtam, ezek közül legérdekesebb az  volt, hogy mint zsűritagnak már hetekkel korábban el kellett küldenem egy portfóliót saját képeimből. Ekkor nem is gondoltam arra, hogy ezeket a képeket többen is megnézik, sőt levetítik. A pályázat eredményhirdetésekor egyenként bemutattak minket, fotóinkkal együtt. Minthogy egyik kedvelt témám az akt, igy több akt témájú képem is szerepelt az anyagomban. A vetítéskor kissé megijedtem, hogy mi lesz, ha az akt képek miatt esetleg neheztelnek rám. Amikor azok a képek következtek a vetítésben, hatalmas ováció kísérte őket, így teljesen megnyugodtam, hogy jól választottam ki a fotóimat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másik személyes élményem, amikor török vendéglátóinknak bemutatkoztam, az Attila névre felfigyeltek és különleges tisztelettel bántak velem. Mint megtudtam, az Attila nemzetség  vezetéknévként ismert náluk.

 

De sorolhatnám itt több élményünket, amiket a török fotós barátainkkal átéltünk, amit láttunk, maximálisan vendégszeretőek, nincs olyan helyzet, amit ne próbálnának megoldani. A fotográfia nagy becsben van náluk, erre áldoznak is, a pénzforrásokat pályázatok útján bürokrácia mentesen meg tudják oldani.

Ez a fotográfia iránti alázat látszik a képeken is.

 

 Törökország, hatalmas föld, érdekes tájak , múlt, történelem. Az Európával határos ország ma egy nagyon gyorsan fejlődő állam Nekünk nem is olyan távoli, hiszen hazánk egy része jó ideig török megszállás alatt volt. Igy nem csoda, ha nyelvünkre is hatást gyakorolt ez a 150 esztendő. Számos mai szavunk a törökből ered, még akkor is, ha erre mindennapos használatkor nem is gondolunk.

  • ótörök eredetű szavaink(bolgár-török és köztörök) eredetű szavak (kb. 300): kicsi, alma, sárga, iker, betű, bika, borjú, disznó, búza , árpa stb.

Honfoglalás utáni jövevényszavak:

  • török eredetű szavak: kun-besenyő: balta, csősz, kalauz, komondor; oszmán-török: zseb, papucs, bogrács, kávé, pite gyeplős bilincs, törvény, tanú barom, ökör, bika, tinó, ünő, borjú, ürü, kos, kecske, disznó, ártány, tyúk, túró, író, köpű, ól, karám, vályú, komondor, kuvasztb.

 

De a konkrét nyelvi kapcsolatokon kívül gondoljunk csak a hazai gyógyfürdőinkre, amik a törökök korában is már ismertek voltak. A mai fürdő kultúrához a török megszállás is hozzájárult.

 

2009 novemberben kerestem fel Sass Lászlót, aki a Sopron Város Kulturális-, Oktatási- és Sportbizottságának a vezetője.  Elmondtam neki az elképzelésemet és rögtön a tervem mellé állt. Már ebben az időben felvetették török barátaink, hogy esetleg páran eljönnének Sopronba és itt együtt különféle programokat szervezhetünk a kiállításon kívül. Ennek az anyagi fedezetét ekkor még nem láttam biztosítva.  Sass László szólt tavasszal, hogy adjunk be egy pályázatot a Soproni Fotoklub nevében az Önkormányzathoz és akkor vendégül tudjuk látni a török fotósokat. Felajánlotta azt is, hogy az Önkormányzat vendégházában megszállhatnak itt tartózkodásuk ideje alatt.  A Pro Kultúra Kht-nál pedig felkerestem Horváth Elvirát, akinek elmondtam,hogy a legnagyobb török fotószövetség kiállítását szeretném megszervezni.  Nagyon tetszett neki az ötlet és a közös egyeztetések után megbeszéltük az október 22-i megnyitót.

 

A szervezés ezután kezdett élessé válni. Az AFSAD kompozit műhelyének a kiállítását júniusban nyitottuk meg Eisenstadtban a Kulturzentrumban. A soproni kiállítás egyik felét ez a képanyag alkotta. A másik fele az absztrakt műhely válogatott képei voltak.  Ez az utóbbi képanyag gyorspostával érkezett Sopronba, akik ott voltak láthatták, hogy tényleg Last Minute, azaz a felrakás napján. Mivel Törökország EU-n kívüli ország, hazánkban pedig a túlbürokratizált EU-s szabályok vannak érvényben, ezért vámkezelési eljárást kellett elvégezni, melyet szerencsére egy régi barátom ingyen megcsinált, de így is rengeteg utánajárásba tellett, amíg sikerült elintéznem. Igy csak a vám összegét kellett kifizetni.

 

Szerdán, amikor kisbusszal kimentünk Schwechatra a török vendégeink elé eléggé meglepődtem, amikor 10 vendégből 7, részben fiatal hölgy volt. Ez is a tavalyi tapasztalataimat jutatta eszembe.  Már az első percektől fogva nagyon jól társalogtunk, egy kivételével mindenki beszélt angolul, így könnyen szót tudtam érteni mindenkivel. Délután a Lőverekben tettünk egy néhány órás sétát, és útba ejtettük az uszodai mini tárlatunkat is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első nap már késő éjszakáig beszélgettünk a vendégházban. Olyan érzésem volt, mintha nagyon régóta ismernénk egymást. Közösen teát készítettünk és vacsoráztunk. Ezt a napot ők előre úgy írták be a programok közé, hogy „vacsora, ahogy az egyetemisták szoktak”. Valóban, teljesen kötetlen, jó hangulatú volt már az első napi együttlétünk.

 

Második napközösen megreggeliztünk, majd elmentünk a kiállítás helyszínére, a Liszt Ferenc Művelődési és Konferencia Központba, Kahol a képek fele már megvolt, így azokat elrendeztük a paravánok mellé. A kis társasággal a belvárosban is tettünk egy sétát, majd visszamentünk a Lisztbe és elkezdtük felrakni a képeket. Közben a már korábban említett „gyors”posta is megérkezett a képek másik részével, így elhárult minden akadály a kiállítás felrakása elől.

 

Klubunkból is sokan segítettek, és igy a Szent György templom tornyában tett látogatás után folytattuk a munkát, mely viszonylag hamar elkészült. Ezután közösen vacsorázni mentünk a Perkovácz házba.

 

Eljött a péntek, gyönyörű napsütés köszöntött ránk. Többen autóval mentünk a vendégházhoz és közösen tettünk egy Sopron környéki túrát. Először Fertőrákoson a Kőfejtőben kezdtünk, majd a Fertő tóhoz tartottunk és ott is kicsit körülnéztünk. Utunkat a Kócsagvárnál folytattuk, majd a fertődi Eszterházy kastélyt néztük meg, amennyire a felújítás engedte. Sajnos az idő szűke nem tette lehetővé, hogy minden, eltervezett programot elvégezzünk, de így is nagyon tetszett nekik amiket láttak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hazajövetel után már mindenki készülődött a megnyitóra.  A megnyitón elég sokan jelen voltak, nagyon sok pozitív visszajelzést hallottunk a kiállításról. A különböző témájú diashow-kat is sokan megnézték. Azt hiszem ez az este örökre emlékezetes marad török barátainknak és nekünk is.  Az estét egy nagyon jól sikerült vacsorával (Fehér Rózsa Étterem), majd egy vendégházi teázással zártuk. Vendégeink 23-24-én Pestre látogattak, ahol múzeumokat kerestek fel. Visszaérkezésükkor egyértelműen megállapították, hogy Sopron sokkal jobban tetszett nekik, mint Budapest.

 

Hétfőn 25-én reggel kikisértem őket Schwechatra, ahonnan még pár órára Bécsbe bementek, hogy a Stephansdomot felkeressék. Jó barátként és tényleg nehéz szívvel búcsúztunk el, abban a tudatban, hogy jövőre újra találkozunk, amikor a kiállításunk megnyitójára Ankarába utazunk.

 

Az itt jelenlévő török barátaink a Sopronban eltöltött napjaikról a az itt készített fotóikból egy kiállítást szerveznek Ankarában. Törökország hatalmas ország, 70 millió lakossal, melyből 4,5 millió a fővárosban él, úgy érzem, ha az ottani emberek a képek alapján megismerik Sopron városát, turistaként el fognak látogatni, hogy maguk is szemtanúi legyenek a látottaknak.

 

Dr. Nagy Attila titikár

AFIAP, AVÖAV, EMAFOSZ

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sopronifotoklub.blog.hu/api/trackback/id/tr802416802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.