Fényvadászat Feketén-Fehéren

Tóth Jenő Tibor első önálló fotókiállítása

Sopron - Central Park Café Galéria

 

Üdvözlök mindenkit itt a Centrál Park Café Galériában, Tóth Jenő Tibor Fényvadászat címmel megrendezett első önálló tárlatán. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy pár szót, gontolatot megosszak Önökkel.

Tóth Jenő Tibor 2005 óta foglalkozik a fotózással, saját elmondása szerint gyermekkorában is gyakran kézbe vette a család filmes fényképezőgépét, de a digitális technika újreneszánsza hozta el számára is a fotózást, mint alkotó tevékenységet újra. Sokan a digitális technikának köszönhetően fedezték fel magukban újra az alkotni vágyó embert, de Jenci nem állt meg itt, Őt a fotózás mélyebben érdekelte, és ahogy egyre jobban beleásta magát a dolog technikai oldalába, egyre jobban ismerte meg magát is. Ezzel minden olyan művész így van, aki a fotózás szeretetén túl mondanivalót is akar közölni képeivel. Ehhez egyre jobban szükségét érezte annak, hogy visszanyúljon a múltba, és teljesen átélje ismét az analóg technika adta romantikát, ami a digitális technika sebes fejlődése miatt kezd kiveszni a fotográfiából. Ehhez persze ismét eszközökre volt szükség, így a vásárok, börzék, fórumok mindenapi látogatása Jenci életének szerves része lett. Egyre másra gyűltek a különféle eszközök, gépek, optikák, néha komoly történelmi értékek, sokszor vicces dolgok bukkantak a felszínre.....és ezek gyűlnek a mai napig is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jenci mára már a digitális technikák mellett a hagyományos analóg technikát is tökéletesen ismeri, és alkalmazza a mai napig, az exponálástól a laborálásig...

Ahogy mondnai szokták fotós berkekben, a fotózás egy gyógyíthatatlan betegség, melynek már csak a tüneteit lehet kezelni, a tünet kezelése pedig nem más, mint maga a fotózás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jenci is egy ilyen „beteg”, de minden nap kezeli saját tüneteit....az eredmény pedig látható... nos ennek okán állunk mai itt..de komolyra fordítva a szót...

Majd ha mind megtekintik a fotókat a falakon, Önök is képet kapnak arról, hogy egy fotós, aki érzelmi indíttatásból fotóz, hogyan is látja maga körül a világot, mik azok az apróságok, amik megfogják annyira, hogy a gépért nyúljon...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy fény folt, egy ember, vagy épp egy tárgy adta árnyék, ahogy a fénnyel viaskodva játsza örök játékát.. egy ezred része az életnek...egy röpke pillanat, ami mégis a mozgást ábrázolja, hogy tudjuk, csak egy apró töredékét látjuk a történetnek, de mégis érezzük, tudjuk, hogy fontos momentum ez valaki, akár a mi életünkből is.

Jenci képeit nézve nekem mindig a magyar klasszikus fotográfia elemei köszönnek vissza fotóiból. ..a letisztul és egyszersmint rendezett kompozíció, a fények-árnyékok adta erős kontraszt, a minimalizmus, az abszolút tudatosság, és a gazdag érzelemvilág..amit sokszor nem lehet első pillanatra megérteni egy-egy képben...ahhoz tovább kell nézni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De talán pont ez az alkotó célja, hogy ne legyen minden olyan egyértelmű, hiszen manapság minden az. Rápillantunk valamire, és tovább állunk, azt hisszük értjük, amit látunk, de a fotográfus az, és jelen esetben Jenci az, aki rámutat olyan apróságokra, a körülöttünk zajló életből, ami mellett lehet nap mint nap elmegyünk, és nem szánjuk rá az időt, hogy megnézzük alapossan, pláne arra nem, hogy megértsük esetleg. Pedig van aki egyenesen vadászik az ilyen pillanatokra, apróságokra, amit a fény hoz létre, de az árnyék fed el szemünk elől..így talán érthetőbb számunkra Jenci miért ezt a címet adta első kiállításának..FÉNYVADÁSZAT...Feketén-Fehéren...

Most mindekit arra kérek, szánja rá az időt, hogy megnézze a képeket, és ha picit tovább is nézi valaki a fotókat, mint egy-két másodperc, azon kapja majd magát, hogy gondolatai szárnyra kapnak, ahogy elmerengnek a képen, a kép előtt, és hozzá tesznek valamit a Fotós gondolatához, amit akkor gondolhatott, amikor a gombot lenyomta....és innentől ez már nem csak a fotós által megélt pillanat, hanem saját emlékük, élményük, de valaki más szemén át, aki lehet, hogy sokkal jobban, és tökéletesebben látja a körülöttünk lévő tökéletlen és hibákkal teli világot. Mert mindanyian tudjuk, hogy nem is olyan egyszerű, szépnek, és jónak látni a világot manapság, ami lehet, hogy néha teljesen színek nélküli...FEKETE-FEHÉR....

Tóth Jenő Tibor fotóin keresztül ez a világ mégis érzelemgazdag, és színekkel teli...de ezt már kérem döntsék el Önök úgy, hogy megnézik a kiállítást, amit ezennel megnyitok!

 

Sopron, 2010-06-20

Csigó Gergely Fotóművész

(AFIAP, E-MAFOSZ)

Soproni Fotóklub, Alelnök

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sopronifotoklub.blog.hu/api/trackback/id/tr722111068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.