Némi izgalommal néztem a Cesky Krumlovban általam szervezett klubkiállításunk elé. Igaz tavaly két osztrák városban  is (Mattersburg, Horn) intéztem kiállítást a Soproni Fotóklubnak, de ez egy új, eddig még ismeretlen ország volt számomra ebből a szempontból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezdjük az elején: honnan az ismeretség? A cseh klubbal tavaly, az alsó ausztriai Horn városában tartott kiállításunkon vettem fel a kapcsolatot. Ők is vendégei voltak az ötvenedik jubileumát ünneplő Horni Fotóklubnak. Akkor sokat beszélgettem a cseh fotós barátainkkal, elmeséltem nekik, hogy Ausztriában már rendszeres kapcsolatokkal rendelkezünk, közös előadásokat, fotómaratonokat tartottunk. Ezen fellelkesülve közösen elhatároztuk, hogy egymás képeit kölcsönösen bemutatjuk. Ennek első állomása a mostani csehországi tárlatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közel négy órás autóút után értünk a cseh kisvárosba. 

A Soproni Fotóklubból 8-an érkeztünk a megnyitóra, mely a helyi színház előcsarnokában kapott helyet. A tavaly Hornban bemutatott anyagunkat egészítettük ki új klubtársaink alkotásaival. A képeink nagy sikert arattak a cseh közönség körében. A galéria adottságainál fogva, a tárlatot minden nap nagyon sok látogató keresi majd fel. Heti több alkalommal vannak rendezvények a színházban, melyek sok nézőt vonzanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Még a kiállítás megnyitó előtt megnéztük a múzeummá alakított Seidel-villát, melyben korabeli kamerákat, kontakt másolókat, labort és legfőképpen a körünkben nagy sikert aratott napfény- műtermet néztük meg. Azt hiszem ez valamennyiünknek egy életre szóló élmény volt, hiszen hasonló múzeumot nem mindennap láthat az ember. 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A megnyitóbeszédet az előzetes megbeszéléseknek megfelelően németül mondtam el, melyet egy nagyon kedves idősebb tolmács hölgy ültetett át cseh nyelvre. A klubunk 100 éves jubileumára készített könyvekből néhány angol és német példányt ajándékoztunk a cseh fotós barátainknak. A horni fotóklub tagjai is jelen voltak a megnyitón, mely után közösen felkerestünk egy jellegzetes cseh sörözőt, ahol folytattuk a beszélgetést.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az este folyamán egy városnéző fotózást tartottunk, melyen sok jó kép született, a túrát a hőmérséklet határolta be. Többen úgy döntöttünk, az éjszakai hűvösben inkább nyugovóra térünk és másnap folytatjuk a képalkotást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő délelőtt valóban folytattuk a városnézést. Az egyik legszebb időszakban voltunk itt, hisz a fák virágzása nagyon szép színekkel díszítette fel a várost.  Kísérőnk, Dr. Adam Jaroslav szerint a téli hónapok még kedvezőbbek a város megismeréséhez, hiszen akkor a város turisták nélküli arcát láthatja a látogató.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rövid kis várostörténet:

 A korai középkorban több cseh család birtokában is volt.  Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen), majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a 16. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt.  

 

 A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni Rudolf magyar királynak, aki II. Rudolf néven német-római császárként is uralkodott. 1622-ben nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségért cserébe. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek, a 18. század elejére a kastély modern és fényűző volt, az átépítésénél a bécsi udvart vették mintául.

 

1918. október 28-án a Csehszlovákia kikiáltásakor a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. 1920. április 30-án a Krumau helyett hivatalosan is a Český Krumlov nevet kapta. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumlov és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel, a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.

 

A rendszerváltás után az igen rossz állapotban lévő házakat renoválták, ma kedvelt turistacélpont és környék kulturális központja is. A Moldva 2002-es áradása a városban is komoly károkat okozott, a partmenti házak földszintjét teljesen elöntötte a víz. Ennek emlékét a part menti kis utcában magunk is láthattuk, a folyó szintjét ábrázoló jel formájában.

 

A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára. Öt udvarból és negyven épületből áll, valamint tartozik hozzá egy hét hektáros kastélypark is. Túráink alatt a vár jó részét bebarangoltuk. Legszebb az esti fényeknél, amikor a turisták nem zavarják meg az ódon hangulatot. Folyamatosan építették, bővítették a 14. századtól egészen a 19. századig, de a mai elrendezését a reneszánsz időkben, a 16. század elején végzett nagy átalakításkor nyerte el. Négy fő részből áll: alsó- és felső-vár, a barokk színházi rész és a kastélypark. A felső vár és a barokk színház közti várárkot egy sokemelet magas, boltozatos híd tölti ki.

 

Dr. Nagy Attila (E-MAFOSZ, AVÖAV, AFIAP) fotóművész

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sopronifotoklub.blog.hu/api/trackback/id/tr312002163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.